telutut

Verba (v)

  1. → menelutut
KBBI III Arkais
te·lu·tut ark v, me·ne·lu·tut v berlutut; bertelut: hamba datang bukan untuk bersimpuh ~ mengulang-ulangnya spt perempuan tua
telusuk ~ telusur ~ telut ~ telutuh ~ telutur ~ telutut ~ tem ~ tema ~ temaah ~ temabur ~ temadun